A macska felépítése

A házimacska testének felépítése lényegében ugyanolyan maradt, mint a legtöbb macskaszerű, vadon élő ragadozóé. Az egyes macskafajták típusban különböznek egymástól. Az egyes típusokat a koponya alakja és a fejen található szervek formája alapján különíthetjük el; például az orr hossza és hajlata, az arc gömbölydedsége, az áll formája, a fül nagysága és alakja, a szemek nagysága és elhelyezkedése stb.

A macska testének legnagyobb felületét szőrzet borítja. Csak kis területeken szőrtelenek, ilyen az arc, az orr, az ajak, a talp- és ujjpárnák, a végbél és ivarnyílás környéke, a fülkagylók belseje. Megkülönböztetünk három szőrszáltípust: vezérszőr (hosszú és erős), felszőr (rövidebb, végén általában kiszélesedik), aljszőr (rövidek, számuk kétszerese a vezér- és felszőrök együttes számának). A vezérszőröket és a felszőröket együttesen fedőszőrzetnek nevezzük. A szőrszálakban pigmentrészecskék raktározódnak, meghatározzák a macska bundájának színét. A szőrszín alakulása genetikai törvények függvénye. A macska maradandó fogazata: felül 16 (6 metsző-, 2 szem-, 6 előzáp- és 2 záp-), alul 14 (csak 4 előzáp-) fogból áll.

A fajták között különbség lehet a test nagyságában, a csontok méretében, a mancs alakjában, a farok felépítésében. A farokcsigolyák száma állandó, fajtától függően 20-27 között változik. A farok fontos szerepet játszik a test stabilizálásában. A magasból leeső macska a farok kormányzó mozgatásával szabályozza zuhanását, emellett pillanatnyi érzéseit és hangulatváltozásait is farka mozgatásával fejezi ki.

Jól fejlett érzékszervekkel rendelkezik, legfejlettebb a hallása és a látása. Nagy fülével halk zörejeket is észlel, képes fülkagylóját a hang irányába fordítani. A macska azokat a hangokat is hallja, amelyekkel az egerek egymás között kommunikálnak. Kitűnően fejlett egyensúlyozószerve van. Szeme a fej elülső részén helyezkedik el, a tárgyakat az emberhez hasonlóan térben látja, van színlátása. A macskaszem különlegessége a pupillák nagymértékű tágíthatósága és szűkíthetősége. Esti fényben a macska jobban lát, mint a többi emlősállat, de sötétben a macska sem lát. A szivárványhártyában lévő pigmentszemcsék a macska 1-3 hónapos korában jelennek meg, és meghatározzák a szem színét. Az újszülött kismacska szeme mindig kék színű, mivel a narancssárga pigmentek még nincsenek jelen a szivárványhártyában. A belső szemzugban van a harmadik szemhéj, az úgynevezett pislogóhártya. Ennek köszönhetően a szem állandóan nedvesen tartható. A macska szaglószerve gyengébb, mint a kutyáé. Ízlelőszervei a lágy szájpadláson találhatók, nem különösebben fejlettek. A macska további külső ingerek felfogására is képes, idegen környezetben a földmágnesesség és a napállás alapján tájékozódik. A macska megérzi a közeledő földrengést, a légnyomás változását, sőt még azt is, ha gazdája másnap hosszabb időre elutazik. A tapintásra tapintószőrök szolgálnak, ezek a fejen, a pofa és a szemek körül találhatók.