Nézve a kutyák és a macskák előnyeit, valahogy a kutyák javára billen a mérleg első látásra. A hűség szobrának erényei mellett mintha eltörpülnének a cicák jó tulajdonságai. Ám a nagyobb szolgálatot mégis a macskák tették az emberiségnek, és ez tagadhatatlan. Az, hogy a Föld kerekén, de elsősorban Európában az emberek ilyen szép számban élnek, a macskáknak köszönhető elsősorban. Ennek ellenére, nézve a körülbelül négy évezredes ember-macska együttélést, a cicák érdeméről eleink gyakran elfelejtkeztek.
Feljegyzések bizonyítják, hogy időszámításunk előtt kétezer évvel a macska már teljesen háziasított volt. Hogy mikor szokott e lény az emberhez, pontosan nem derül ki semmilyen szakirodalomból. Ennek oka, hogy a háziasítás alatt az állat csontozata nem sokat változott. Vagyis csak abból következtethetünk az együttélésre, hogy mikor volt érdeke őseinknek magához venni. Logikus válasz lehet, hogy az első mezőgazdasági forradalom, vagyis a túltermelés kezdetével szükségszerű lépés lett a cicák domesztikálása. Az újkőkorszaktól elraktárazott többletet ugyanis nem csak az időjárás viszontagságaitól, hanem a kártevőktől is biztonságban kellett tudni. A nehezen betakarított termést sorra dézsmálták a patkányok, egerek, ezért a leginkább eredményre vezető védekezés módjának az mutatkozott, hogy a könnyű zsákmánytól kövérre hízott rágcsálók természetes ellenségeit házuk köré fogadják a földművesek. A lépéssel az emberek két legyet is ütöttek egy csapásra. Nem csak nagyobb biztonságban tudhatták a learatott gabonát, hanem a betegségeket terjesztő rágcsálók nagy részétől is megszabadultak.
Egyiptom macskaistene
Az egérvadászok ezek után nem csak a ház körül tartott állatok, hanem egyes ókori társadalmak megbecsült tagjai lettek. Egyiptomban - amely szintén kiemelkedő mezőgazdasági terület volt - macskakultusz alakult ki. Olyan erős volt az állatok iránt a tisztelet, hogy a macska bántalmazásáért halál járt. Egy római katonát például a tömeg meglincselt, mikor a légionárius a szent állatot megverte. Az egyedek pusztulása mély gyászt váltott ki az egyiptomiakból. Az elhalt állat tiszteletére gazdái leborotválták testükről a szőrt, s megsiratták a jobb létre szenderült kedvencüket. A holt testet pedig bebalzsamozták, és nagy ceremónia közepette helyezték nyugalomra a macskatemetőkben. Az egyik legfontosabb istennő, Básztet, a gyermekáldás védasszonya is macska alakban ábrázolt figura volt, s a fenséges személy tavaszi ünnepe a legnagyobb tömeget csalogató rendezvények közé tartozott.
A boszorkák segédje
Egyiptom aranykorának múlásával mind inkább feledésbe merült az állat tisztelete. A középkorra a helyzet annyira megromlott, hogy Európában üldözött állat lett a cicákból. Ennek oka, hogy az ősi pogány vallási rítusokban kulcsszerepet játszottak, így az egyházi vezetők bűnös jószágnak kiáltották ki. A híveknek kötelességük volt, kínozni és pusztítani őket. Ezen időkből maradt ránk, hogy a boszorkányok fekete macska alakját vehetik fel, és így menekülnek el. A babonák terén azonban van némi ellentmondás. Bár nem kívánatos lénnyé vált, a fekete macska nem minden társadalomban jelent balszerencsét.
Az angol macska kilenc élete
Furcsa, hogy míg Nagy-Britanniában a jó szerencse szimbóluma, addig a szintén angolszász Egyesült Államokban balszerencsét hoz. Idővel azonban az embereknek jobb belátásra kellett térniük, a kitagadott jószággal kapcsolatban, korábbi előítéleteiknek pedig meg is itták a levét. A XIV. századtól folyamatosan pestisjárványok pusztítottak a kontinens nyugati részén, többek közt azért, mert a patkányok gondtalanul élhették életüket ősi ellenségüktől "megtisztított" városokban.
Napjainkban a macska újra kedvelt háziállat. Nagy-Britanniában például már-már megközelíti a kutyák számát, hiszen a hatmillió eb mellett a királyság ötmillió macskával is büszkélkedhet.
|